2012. június

Ifjúsági rovat

Az ifjúság nagyon sok szeretettel köszönti a gyülekezetet ebben a hónapban is és Isten gazdag áldását kívánja minden egyes Testvér életére. A szokásos alkalmainktól eltekintve most három fontosabb dolgot szeretnék kiemelni, ami az elmúlt hónapban az ifjúság életében mély nyomot hagyott.

Mi is történt velünk mostanában?

Május 20-án vasárnap délután az ifjúságunk dicsőítő csapata szolgált az imaházban. Nagy örömmel tettünk eleget a felkérésnek, hogy ne csak az ifjúsági alkalmak keretein belül, hanem a gyülekezet előtt is szolgáljunk és dicsérjük énekeinkkel az Urat. Ahogy a nyílt ifjúságikon a testvérek már észrevehették, az éneklés szolgálatát több csapat is végzi. Most azonban úgy gondoltuk, hogy együtt fogunk kiállni a gyülekezet elé és ezen túl is együtt fogunk szolgálni, hiszen mi egy nagy csapat vagyunk, akik a hangunkkal szeretnénk munkálkodni az Úrért. A létszám miatt (aminek nagyon örülünk) elég nehéz volt összeegyeztetni a próbákat és a sátán nagyon sok kísértést és akadályt gördített elénk, de úgy érzem, hogy a szolgálatunk nem csak a mi szívünket, hanem a testvérek szívét is hangolta Isten üzenetére és a vasárnapi szolgálat sok áldást hordozott magában.

A következő esemény, ami újdonságnak számított az ifjúság életében, az utcai evangelizálás. Május 12-én szombaton lehetőségünk nyílt az utcákon beszélgetni az emberekkel Istenről illetve hirdetni a június elején megrendezendő Reménység Fesztivált. Ez egy nagyon jó alkalmon volt arra, hogy Istent megvalljuk és másokkal is megosszuk az örömhírt. Én sajnos ezen az eseményen nem tudtam részt venni, de Sz. Dalma, Sz. Dávid, L. Máté és B. Jocó bátrak voltak és a más programokat félre téve kimentek a terekre. A beszámolóik alapján mi is megláthattuk, hogy nincs mitől tartanunk, sőt akármilyen bátortalannak érezzük is magunkat, alkalmasak vagyunk arra, hogy az Ő tanítványai legyünk és Isten minket arra használni arra, hogy közvetítsük az örömhírt. A résztvevők így számolnak be, erről a nem rendhagyó napról:

„Szombaton, május 12-én ismét megrendezésre került a Capitaly Mission, aminek a keretében hirdethettük az evangéliumot és a Reménység Fesztivált. Szombat délelőtt tanításban és felkészítésben részesültünk, amit 1 finom ebéd követett, majd a délutánt 4 csoportra osztva Budapest különböző helyszínein töltöttük. A csoport, amiben én is voltam, a millenáris parkban kapott szolgálati feladatot. Ott párokba rendeződtünk, és 1 kérdőív segítségével szólítottunk meg embereket, amiből aztán sokszor hosszabb beszélgetések kerekedtek. A délután maradék részét szórólapozással töltöttük a nemsokára megrendezendő Reménység Fesztivál népszerűsítéséért. Úgy gondolom, hogy ez a nap nem csak azoknak az embereknek az életében játszott nagy szerepet, akiket megszólítottunk az evangéliummal, hanem saját magunk épülésére és hitben való erősödésünkre is szolgált.”

Széll Dávid

„Ez a nap több szempontból is meghatározó volt nekem. Az előző nap ifin még úgy volt, hogy csak ketten megyünk az erzsébetiek közül erre az evangelizációra. Aztán még ketten mondták, hogy szívesen jönnének, úgyhogy így 4-en mentünk az ifiből: Bazsinka Jocó, Lesták Máté, Széll Dávid és én. Nagyon örültem, hogy a saját ifimmel mehettem erre a programra. Mi a Millenáris parkban beszélgettünk emberekkel, és nagyon érdekes tapasztalatokat szereztünk. Bár már voltam utcai evangelizáción, de mindig más és más helyzetek adódnak, amiben sokszor nem tudom, hogy kéne viselkednem, vagy nem találom a helyes szót. Ezért is hatalmas élmény, amikor szembesülök azzal a ténnyel, hogy Isten az ilyen helyzetekben sem hagy el, hanem konkrétan a számba adja a szavakat, és az emberek figyelmét is az evangéliumra irányítja. Nagyon jó volt átélni, hogy Isten képes engem használni, és emellett jó érzés, hogy az Ő királyságát építhettük ezen a napon. Az evangelizáció után, kora este találkoztunk néhányan a dicsőítő csoportból. Nagyon jót beszélgettünk és feltöltődtünk egymás társaságában. Imádkoztunk azért, hogy Isten tervében tudjunk szolgálni, egységben.”

Széll Dalma

És végül a Márk dráma. Egy hihetetlen erejű előadás, amely Jézus élet dolgozza fel a kereszthalálig. A Kedves Olvasók már biztosan sokat hallottak a Márk drámáról, mind a gyülekezetben, mind pedig itt a Szeretet Szolgálatba volt már róla szó, én mégis szeretném még egyszer bemutatni ezt az eseményt és beszámolni arról, milyen élmény volt részt venni benne.
A Márk dráma Márk evangéliumának teljes történetét feldolgozza. A darab egy kör alakú térben játszódik (azaz a nézők számára a székeket egy körbe rendezzük el, úgy, hogy középen maradjon elegendő hely a "színészeknek", a székek között van 3 kivezető „folyosó”, a székek mögött pedig egy „kerengő”). A darabban körülbelül 15 „színész” vesz részt (akik emellett a közönséget is bevonják a játékba). A Márk Drámában nincs jelmez, nincsenek kellékek, nincsenek mikrofonok, nincs narrátor, és nincs kötött forgatókönyv (természetesen a Bibliához való hűségen túl). A darab mindössze 90 perces. A mi gyülekezetünkben 15 fiatal vállalkozott arra, hogy becsülettel felkészül a próbákra, előadásokra és megtanulja kívülről Márk evangéliumát.
Számomra hatalmas ajándék volt a felkészülési idő és a próbák. Szigorú ütemtervet kellett tartanuk a tanulást illetőleg, mindössze 6 hetünk volt megtanulni a teljes történetet. Nagyon hálás vagyok ezért az időszakért, mert rá voltam kényszerülve arra, hogy Istennel minőségi időt töltsek és egy fárasztó nap után csak Vele törődjek.  Sokkal közelebb kerültem Hozzá és jó érzés, hogy amikor hallok a szószékről egy történetet, el tudom helyezni időrendileg Jézus életben, sőt talán még tudom is, mi következik utána. Párokba rendeződtünk, kikérdeztük egymást és imádkoztunk az előadás sikeréért, a hitelességért – a nézők majd ne minket-szereplőket lássanak, hanem magát a tiszta evangéliumot-, de főleg azért, hogy az Üzenet eljuthasson azokhoz az emberekhez, akiket elhívunk. A felkészülési idő lejártával három kemény próba (csütörtök este, péntek este, szombat) várt ránk. A Márk Dráma rendezője – Benedek Zalán – már jó előre kitalálta a próbák menetét és elég feszített tempót diktált így nem nagyon lustálkodhattunk. Ezek az alkalmak mindig jó hangulatban teltek, kitűnően összekovácsolták a csapatot. Imádsággal kezdtünk és zártunk. Rengeteget nevettünk, viccelődtünk, amellett, hogy nagy kihívást jelentett megtanulni az események sorrendjét, hogy ki mikor hova áll és merre megy tovább. A szombati nap meglehetősen fárasztó volt, reggel korán kezdtük a próbát, de a jó társaság, a finom pizza és legfőképpen isten jelenléte és a cél, hogy érte munkálkodunk erővel töltött fel minket. Vasárnap, az előadás után még visszamentünk az imaházba átbeszélni az előadásokat, lezárni ezt a csodás pár napot. Személy szerint úgy érzem nagyon áldásos alkalmak voltak. Mind a szombati, mind pedig a vasárnapi bemutató nagyon jól sikerült. Izgalmas volt számunkra ez a Márk dráma és az én életemben olyan nyomot hagyott, amit le sem tudok írni. Hiányzik, de tudom, hogy a nézők és a szereplők szívében is megmozgatott valamit és tovább él bennünk. Biztos vagyok benne, hogy a „színészek” és a nézők is másként élték meg a Márk Drámát, íme két példa:

„Április 29. este azzal zártuk a Márk Drámát, hogy szépen, mi szereplők, átvonultunk az imaházba, hogy megbeszéljük egymással az élményeinket, tapasztalatainkat. Ki mit, hogyan élt át a próbák és az előadások alatt. Csodálatos bizonyságtevések, megtapasztalások hangzottak el, a végén Istent magasztaltuk énekben, imában. Zalán azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy mindezt osszuk meg a Gyülekezettel is.“Farizeusként” egyértelmű lenne arról írnom, hogy milyen is volt abból a szemszögből, de azt oly sokszor megrágtam magamban, hogy egy-két mondatos következtetésben aligha tudnám kifejezni magam. Inkább arról a jelenetről írok, ami már a próbán belém vésődött. Levente sok mindent játszott a drámában, egyik közülük a Gazdag Ifjú története volt, abból a történetből is Jézus mondata visszhangzik bennem, amit a neki hátat fordító ifjúhoz intézett: „Ne menj el, én tudnék neked segíteni…” Azt látni, hogy valaki felkeresi Jézust, majd pedig hátat fordít neki, és elmegy megoldás nélkül, több mint megrázó. Jocó olyan empátiával tolmácsolta Jézus szavait, hogy az ember önkéntelenül is legszívesebben felkiáltott volna: Ne menj el, Jézus tudja a megoldást a problémádra. Tudom, nem Levente fordított hátat, Jézusnak, hanem a gazdag ifjú, akit játszott, de ott, akkor eszembe jutottak élethelyzetek, amikor én ugyanezt tettem, mintha magamat láttam volna. A Bibliából nem derül ki, hogy vajon volt-e még lehetősége a gazdag ifjúnak élete során megváltoztatni a döntését, de nekem volt és ez Isten kegyelme és szeretete. Örök emlékeztető: jobb ha szemembe mondja Jézus bátorítóan ezt a mondatot, és nem csalódva, lemondóan akkor amikor már hátat fordítottam és távolodok tőle.”

Szappanos Tibor

„Ha egy szóval kellene leírnom, milyen volt a Márk dráma, akkor azt kellene mondanom, hogy megrázó. Igaz, csak szemlélőként, de én is részt vettem az Ifjúság által előadott evangélium vasárnapi alkalmán, ahol a dráma befejeztével nehezen tudtam szóhoz jutni. Bevallom, először nehéz volt bekapcsolódnom a pörgő eseményekbe, szinte sokkolta az embert az újszövetségi történetek gyors egymásutánisága, és tömörsége. Kis idő után azonban bele tudtam lépni ebbe a világba, ahol nem is a színészeket láttam igazán főszerepben, hanem inkább magát a kimondott Igét. Bár maguk az egyes jelenetek, és elhangzott mondatok is önmagukban sokatmondóak, - hiszen egy életen keresztül képes általuk Isten újabb és újabb dolgokat mondani az embernek – ami engem leginkább megragadott, az két másik dolog volt. Az egyik az a bizonyos egyszerű, természetes és meghitt szeretet, amit a különböző gyógyítások után lehetett látni a főszereplő arcán, ami nagyon közelivé és megérinthetővé tette az Urat. A másik, ami az előadás fent említett legmegrázóbb részét jelentette, az elképzelhetetlen fájdalom, és szenvedés volt, amit Jézusnak át kellett élnie minden szereplőért, nézőért, és az előadás alatt a világban forgolódó összes emberért, amit ennyire önmagában, egyszerű, de rendkívül fájdalmas tényként még soha nem láttam bemutatni. Ezek után csak remélem, hogy a Márk dráma, azóta tovább folytatódik mindannyiunk szívében.”

Gál Tamás

Hálás vagyok Istennek a lehetőségért, hogy szolgálhattunk Neki ilyen formában is, hogy nem kis izgalommal és félelemmel hívogathattunk embereket, barátokat, akik közül sokan eljöttek és akiknek talán fordulópontot jelentett ez az este az életükben. Hálás vagyok azért, hogy részt vehettem benne, hogy ennyire jó volt, a rendezőért - Benedek Zalánért,akinek sok erőt kívánunk a további szolgálatához. Azért a kis csapatért, akik vállalták ezt (Benedek Zalán, Bazsinka Jocó, Császár Levente, Máté Lukács, Szappanos Tibor, Váci Gergely, Széll László, Máté Noémi, Máté Daniella, Palotai Kriszta, Széll Dalma, Koszorus Krisztián, Nagy Márton, Nagy Magdolna és Lovász Debóra) Hálás vagyok Jézusért, az evangéliumért, az áldozatáért és a szeretetéért.

Állandó alkalmaink

Istentisztelet
vasárnap 10.30 és 17 órakor

Bibliaóra
csütörtök 18.30 órakor

Gyermek Bibliakör
vasárnap 9.30-tól 10.30-ig

Ifjúsági alkalmak
péntek 19 órától, vasárnap 9.30-tól

Kiscsoportos bibliatanulmányozás
vasárnap 9.30-tól 10.30-ig

Lelkipásztori hivatal - az Imaházban
nyitva: minden csütrtökön
és minden pénteken 6 órától 20 óráig
időpont egyeztetés: 06-20/449-0458

Énekóra
csüt.19.30 és vasárnap 18.30 órától

Úrvacsora
a hónap első vasárnapján a 10.30-kor kezdődő Istentisztelet második felében

Közös imaóra
nyári hónapokban 9.30 órától 10 óráig

Törekvők órája
a résztvevők igényeihez igazodva

Baba-mama kör
minden páros hét kedd 17 órától

Előljárósági megbeszélés
a hónap első szerdáján 18 órától